„Nekem nem kell a törzskönyv, nem kérjük a törzskönyvet, minek a törzskönyv…..”

Kutyavásárlóktól gyakran hallott kijelentések, reakciók ezek. Tisztában vagyunk vele, hogy egyáltalán, mire való a törzskönyv? Erre a kérdésre talán sokan azt mondják: „Igen, én nem akarom kiállítani a kutyámat, így nincs is rá szükség.” Hát hadd meséljek el egy történetet, talán a végére mindenki tisztán, tisztábban fogja látni, hogy miért is annyira fontos a törzskönyv.

Körülbelül másfél évvel ezelőtt, az előző kutyám halála után két évvel a párom rábeszélt, hogy legyen újra még egy kutyánk. Akkoriban egy középkorú masztiffunk volt. Addig mondta, míg beadtam a derekam. Na nem azért, mert elleneztem volna, egyszerűen még mindig fájt a másik kutyám elvesztése. Hosszas keresgélés után döntöttem úgy, hogy a következő eb, aki hozzánk kerül, border collie legyen – mert megtetszett egy kép egy könyvben, és persze mint sokan mások, mert megnéztem a Babecímű filmet. Nem túl sokat tudtam a fajtáról, csak az alapvető információkkal voltam tisztában: hogy okos, mozgékony, inkább egygazdás stb. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyre én vágytam. Így aztán elkezdtem keresgélni; nagyon gyorsan találtam az interneten eladó kiskutyákat. Tulajdonképpen két fő szempontra figyeltem:

1. Hogy ne legyen törzskönyves, mert úgy sokkal drágább, és különben sem akarom kiállítani.
2. Hogy barna legyen.

Rá is találtam az igazira, és még azon a héten hazahoztuk az új jövevényt. Madarat lehetett volna velem fogatni, két okból is: még kölyökkutyám sosem volt, és sikerült megszereznem, amire vágytam.

Aztán nem sokkal ezután, talán 2-3 hete lehetett akkor nálunk Daisy (merthogy már akkor is Százszorszép volt), amikor egy internetes fórumra bukkantam. Itt derült ki, hogy Daisy nem az, aminek megvettük. Daisy nem border collie! Egy világ omlott össze bennem.

Az első gondolatom az volt, hogy elajándékozom őt, de akkor már hozzám nőtt, megszerettem. Így aztán maradt és felcseperedett. A mai napig nem tudjuk, hogy Daisynek van-e egyáltalán köze a border collie-hoz. Tulajdonképpen mégsem az szomorít el, hogy átvertek, mert egy csodálatos kutyát kaptam a saját butaságom miatt, az a legrosszabb, hogy ma már értem, és tudom, hogy egy szaporítót támogattam. Tudom, mért fontos a törzskönyv! 

A törzskönyv valójában a tévhitekkel ellentétben nem kiállítási, tenyésztési célokat szolgál. Persze ehhez is kell, de fontosabb az, hogy a kutya eredetét, felmenőit igazolja. Ha már kutyavásárláson gondolkodunk, ne sajnáljuk azt a plusz néhány ezer forintot, ne sajnáljuk az időt jobban utánanézni, több tenyésztővel beszélni, megkérdezni akár, hogy mért kerül ennyibe egy kiskutya. Valójában nem a törzskönyv a drága, ezt jó tudni, ha vásárlási szándékunk van. Abba is bele kell gondolni, ha nincs pénzünk kutyára, miből fogjuk „fenntartani” az állatot? Az oltások, felszerelések és tápok nem olcsó dolgok. Ha nincs egyszerre annyi pénzünk, hogy egy tenyésztőtől vegyünk kiskutyát, várjunk még egy kicsit, inkább spóroljuk össze a pénzt rá. Ha sajnálunk ennyi pénzt fizetni egy kutyáért, az sem baj, rengeteg fajtamentő van, fogadjunk örökbe egyet, és legyünk neki jó gazdái.

Néhány dolgot azonban mindig tartsunk szem előtt:

1. kiskutyát csak tenyésztőtől vegyünk;
2. tenyésztő az, akinél egy szukától nincsen félévente alom, törzskönyves kiskutyákat ad el és nem a hátsó tyúkólban élnek mocsokban az állatai;
3. legyen elég időnk a kutyára, egy kutya naponta legalább!!! 2 órás elfoglaltságot jelent;
4. és jól gondoljuk át, egy kutya nem néhány hónapig hanem 10-15 évig a társunk lesz!

A törzskönyv tehát nem felesleges „luxuscikk” , hanem úgymond egy fajtatiszta kutya tartozéka. Törzskönyv nélkül minden kutya keveréknek számít. Az is melynek anyja, apja esetleg még rendelkezik törzskönyvvel. A törzskönyv a kiskutya születési anyakönyvi kivonata.

dibaggio